Csong An Szunim

Csong An Szunim az Eredeti Fény Zen Templom (Won Kwang Sa Zen Temple) apátja. Rendszeres vendége a Sivánanda Jógaközpontnak. A buddhizmus és a jóga közötti kapcsolódásokról szokott beszélgetni Omkára Veres Andrással, Jógaközpontunk vezetőjével és alapítójával.

„1966-ban születtem Budapesten, orvos szülők gyermekeként. Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények, szüleim kitűnő érzelmi és értelmi nevelést adtak, és ha nincs kora huszonéves koromban válsággá erjedő megválaszolatlan kérdéstömegem, akkor kétlem, hogy bármi külső okom lett volna elhagyni az otthonom.

Tizenévesen jógáztam sokat, tanító nélkül. Nem jutottam vele sehova, csak a test lett hajlékonyabb, a tudat nem. Magammal egyáltalán nem voltam tisztában: nem ismertem önmagam, nem láttam az utam. Több köztes állomás után az amatőr színészet mint önismereti eszköz merült fel. Az őszinte kísárletek az eszköztől függetlenül néha a legmélyebb realitást villantják fel: Bárki és bármi lehetsz, ha mersz átváltozni. Ha pedig bármi lehetsz, akkor most ki vagy? Hogyan váltál azzá? Hogyan teremted újra önmagad pillanatról pillanatra? Miért ezt a szerepet játszod?

A válasz a színházban nem volt meg. Ezért kellett a zen, hogy kihozzon a téves nézetekből és a sehova sem vezető létállapotokból, és utat mutasson valami felé, amely messze emberfölötti, de mégis mi magunk vagyunk. Olyat éreztem meg benne 25 évvel ezelőtt, amely a karma legnagyobb atombombáját is atomerőművé szelidítheti – csak rajtunk múlik, hogy melyik lehetőséget választjuk.

1991 áprilisában látogatott Szung Szán zen mester hazánkba másodszor és utoljára. Kétszer tettem föl neki lérdést publikusan, és kétszer válaszolt teli bölcsességgel, együttérzéssel, önzetlen uralommal–és humorral. Nem volt kérdés, hogy ki lesz a tanítóm.

Hat évet töltöttem Hvagjeszában, Szöul egyik patinás templomában, a nagymester tanítását gyakorolva. Ő avatott tanítóvá. 2000-ben jöttem haza, mert kellett: apám halála felé közeledett, anyám szenvedett. Nem hagyhattam őket magukra abban az állapotban. Egy évre rá apám eltávozott, és döntenem kellett, hogy Ázsiában vagy idehaza folytatom.

2002-ben a sok megfontolás egy irányba mutatott: a koreai kapcsolatok fejlesztése mellett itt kell megpróbálni. Ez azt jelentette, hogy 2003-ban elindult a keresés megfelelő templomi föld iránt. 2004-ben találtuk meg, 2005-ben kezdtünk vásárolni, 2006-ban építkezni, 2007-ben csattant ránk a az akkori politika keze. 2008-ban túléltünk, 2009-ben erőre kaptunk, 2010-ben  megnyitottuk a hagyományos stílusban épült zen kolostorunkat.

Az elmúl négy év a lassú evolúció folyamata volt, a folyó 2015-ös évben pedig gyorsabb, pozitív változások elé nézünk. Az Eredeti Fény Templomban, illetve annak budapesti tanítóhelyén indenkit szeretettel várunk.”
– Csong An Szunim